A Lámpás

Hol volt, hol nem volt. Az örök nap országában,a szavannák árnyékos fái között , a legszebb éjszakai égbolt alatt élt egyszer egy szegény ember.

Szép-nagy családja volt, gyermekei, mint az orgonasíp sorakoztak esténként körülötte mind a tíz. Asszonykája féltő szeretettel vonta maga mellé mindahányat .Hold fényében  fürösztötte őket , csillagokról mesélt nekik ,míg el nem szenderedtek .A suttogó pálmafák kiváncsian hallgatták a mesét és hálásan bólogattak. Enyhe szellővel simogatták a forró éjszakában pihenőre tért apró gyermekeket .

Szomorú volt a szegény ember szíve. Arcára mély barázdákat rajzolt a bánat.

Éhínség tört a falura. A datolyapálmák termése rég elfogyott. Nem maradt már kicsi kamrájában semmi, csak az üresen tátongó sötét vermek.

Aszály törte kérgesre a földeket és KISZÁRADT a TAVACSKÁJA!

A szegény ember szemére nem jött álom. Éjszakánként csak nézte a szárazságtól elpusztult halacskákat és kétségbeesve töprengett magában.

- Mit fogok majd adni tíz pici éhes gyermekemnek, ha majd fel jön a Nap?

- Mit mondok majd, ha megkérdezik:Édesapánk mikor lesz az asztalunkon újra étel?

Jól tudta a szegény ember, hogy csak egyetlen módon kaphat segítséget…..

Régen ,amikor még 7 éves sem volt és amikor még békében éltek az emberek az állatokkal, amikor még Nagyapja arról mesélt,hogyan kell az elejtett vad előtt tisztelegni hálát adva az áldozati ételért,amikor még összeért a Föld az Éggel és nem választották el egymástól az élőket az ősök emlékétől a mindentudást elpusztító Félelem démonai,akkor hallott nagyapjától egy Titkos Varázsigéről.

Ez már nagyon régen volt. Kicsit el is szégyellte magát, hogy olyan mélyen magába zárta és már majdnem elfeledte….

Ez a Varázsige apáról fiúra szállt. Még fülében csengtek Nagyapja meséi:

„Ezt a varázslatos szófűzért az est beköszöntével a tűz mellett,- amit nagyapja csak Élő Fénynek nevezett- a balzsamos éjszakai csendben, amikor már csak a saját szíved dobbanását hallod, úgy mond el ,hogy közben szívedet járja át az együttérzés,- az öröm,- és a mindent átfogó szeretet szikrázó vörös fénye! Ebben a fényben akkor gondolatban fürdesd meg a Földön és az Égben valamennyi létezőt,meglásd, akkor rácsatlakozol az Ég Hálójára:a csillag ösvényre… szférák zenéjét hallod majd és ettől elmúlik minden félelmed.

A csillagösvényre csak az talál rá,aki a helyes választ kutatja és nemcsak magának kér segítséget.”

Erre gondolt a szegény ember, miközben a tűz-az „Élő Fény „ mellett felidézte Nagyapja szavait.

-Varázsige…hogy is van?.. Ambara…Ambara…Ambarabaccsi suttogta ..

Ambarabaccsicsikoko . …csendesen ,magában suttogva ismételgette és úgy küldte a kérését a láthatatlan Világokon át a Csillagösvény felé,ahogy Nagyapja tanította. Félelem nélkül.

Aztán szívében  türelmes várakozással nyugovóra tért, gyermekeire reménykedve nézett amint békésen aludtak.

Másnap korán reggel elindult a tavacskája felé és az út végén találkozott Hogy-s-mint szomszéddal, ahogy a faluban csúfolták az öreget. Arról volt ugyanis híres,hogy mindenkitől ,aki épp arra járt,megkérdezte „hogy-s-mint  kedves szomszéd?”Kicsit fura ember volt,a falu szélén lakott egy kicsi nádfedeles kunyhóban. A szegény embert valahogy mindig a Nagyapjára emlékeztette …

- Hogy-s-mint szomszéd uram?Hová-hová ezzel az üres kosárral?

- Hát nem látja kedves szomszéd?Kiszáradt a tavacskám!Enyészet rágja hálócskám!Halacskáim a lótuszvirágaimon tértek örök nyugalomra…

Nagy az én bánatom, éheznek a gyermekeim ,velük együtt asszonykám és én is majd hogy el nem fogyok…

- No,hát bánatában már nehogy Világgá menjen,jöjjön üljön ide mellém, hova ez a sietség.

Mesélje el,mi bántja,ha az könnyít a lelkén,de ha úgy könnyebb,én nem faggatom.. Akkor majd csak úgy együtt figyeljük a csendet - mondta ,azzal el is hallgatott.

Hallgatott a szegény ember is .

- Milyen jó ez a csend –gondolta magában, és egy kissé elszenderedett.

Az öregember  együtt érző szívvel nézett bánattól kimerült szomszédjára. Azután vigyázva, nehogy a szegény ember észrevegye,tiszta ragyogó vörös fényből szőtt köpönyegével gondolatban betakarta .

Kisvártatva elővette három varázs tarisznyáját és maga elé helyezte. Bal tenyerét Föld ,jobb tenyerét az Ég felé emelve varázs köpönyegét kiterjesztette hetedhét országon is túlra, gondolatban messzi távolban  kutatott, és csukott szemmel mind a négy Égtáj felé röpítette hangtalan Varázsigéjét,nehogy a szegény embert felébressze ,ám az éppen akkor nyitotta ki fáradt szemét.

Látja ám,hogy az öregember kezeit a  tarisznyái fölé emeli és  így szól:

- Három tarisznyámba három igazságot rejtettem ,amit a Csillagösvényen találtam. Csillagpor lepte őket olyan rég elfelejtették az emberek.

Tedd a párnád alá tarisznyáim és jól figyelj az álmaidra. Teliholdig háromszor hét napig kérj segítséget,ahogy Nagyapád tanított rá.

Akkor majd Tanító érkezik közétek. Hetedhét határon is túl meghallotta hívásomat. Csak Ő menthet meg titeket,ha majd három kérdésére helyes választ kap Ebbe a tarisznyába rejtettem,hogy te biztosan jól felelj amikor felkészült leszel rá.

- De jól vigyázz!. Onnan fogod tudni,hogy minden kérdésre tudod-e a választ,ha majd világítanak a tarisznyák Kibontanod nem szabad.

Amit pedig itt láttál és hallottál nem mondhatod el senkinek.

Most pedig menj békével-szólt az öreg,azzal intett egyet és elhallgatott. Szemeivel az eget kémlelte,mint aki titkok után kutat.

Nagyot nézett a szegény ember,szíve torkában dobogott ,még a szava is elállt Hogysmint szomszéd csudálatos tetteitől és szavaitól.

Fogta hát a tarisznyákat,otthon párnája alá tette és háromszor hét napig gondolataival fényesítette,varázs Igéivel átitatta,úgy várta a Hold telődését. Minden este azt kutatta ahogy fényesedik,ahogy fényében növekedik a határtalan égbolton ,míg egyik este végre,csordultig megtelt a Hold ragyogó fénnyel!

És ekkor messziről egy vándort pillantott meg….

Hófehér ruhája úgy világított,hogy a szegény embert majd el vakította ahogy a hold fényét visszatükrözte. De még annál is jobban elcsodálkozott,amikor meglátta a vándor kezében a LÁMPÁST!

-Ő az! –gondolta  izgatottan a szegény ember -Tanító érkezett közénk!

Azzal óvatosan haza osont és izgatottan várta a másnap reggelt.

 Álmatlanul forgolódott,de szíve megtelt hálával és reménnyel ahogy megpillantotta a távolban pislákoló lámpás fényét a Vándor Tanító kezében.

Másnap aztán korán kelt. A piac téren nagy volt az izgalom. Minden  éhes család egybegyűlt és elpanaszolták nehéz sorsukat. A hangzavarba hírtelen nagy csend támadt.

Az égig érő csendben a piac-téren lassan egy idegen közeledett.

Magas volt és erőteljes,mint a falu legsudárabb pálmafája. Egyenes tartással,ruganyos járással közeledett, széles vállain súlyos terhet könnyedén cipelt,szemében a mindentudás bölcsessége ragyogott, homlokán a Glabella csillaga fénylett jóságától,hangjából a szférák harmóniája áradt,amikor megszólalt az égig érő csendben:

- Szaraszvati népe!Legyetek üdvözölve!

- Segíteni jöttem,mert hívtatok-szólt erőteljes,mégis szelíd hangján.

A szegény ember  tudta egyedül ,hogyan lehetséges ,hogy ezt a vándor Tanító megérezte…

- Üdv  az érkezőnek!húzódtak közelebb a falu vénei.

- Tudom, hogy éhínség gyötör titeket.

Kezét magasba emelve így folytatta.

- Lámpásomban az örök igazság fényét hetedhét országon túlról,hoztam el..

Tanítanom kell, ez a küldetésem. És világítanom,ott, ahol  legnagyobb a sötétség és ínség. Örömmel teszem most értetek. Köszönöm, hogy elhívtatok.

- Kövessétek hát tanácsaimat,jó szívvel adom át nektek,a bennem lakozó legnagyobb jóság szerint.

Három tanácsot hoztam néktek Hetedhét országon túlról csillagporos ösvényen .

A falu népe izgatottan várta a jó tanácsokat. A fehér ruhás Tanító pedig így szólt:

- Lenne azonban  három kérdésem a tanácsaim előtt,mert a lámpásom fénye annál jobban világítja meg elméteket, minél többen felismeritek rá a helyes választ.

Ebben a fényben ugyanis benne foglaltatik minden ember tudása aki valaha is élt közöttünk.

- Első kérdésem tehát:

- Mi szünteti meg a köztetek lévő széthúzást,mely minden bajotok forrása?

A  csendes, tétova tanácstalanságban csak a szegény ember szeme csillant fel.

Első tarisznyája világítani kezdett amint rágondolt !

- Igen !Ez lesz a helyes válasz - gondolta,de kimondani nem merte,elvégre kicsoda ő a nagy Tanítóhoz képest!Inkább szerényen hallgatott és csak magában suttogta:

„Ahol ugyanis ketten,vagy hárman összegyűlnek a nevemben ott vagyok közöttük..”             /Mt.18,19-20/

Erre a tarisznya fénye,mintha átsuhant  volna a piac-tér fölött és egyenesen a Lámpás fényébe térne vissza , beragyogta a Tanító egész lényét!Magasra emelte a lámpást és jóságos tekintettel így szólt:

- Szívetekben  találjátok mindenre a helyes választ,mert a gondolatok ott születnek.

Áldás köszönt rátok,megszűnik az ínség,ha nem az elkülönültséget választjátok.

Alakítsatok ki tehát SZERETET KÖZÖSSÉGET. Munkálkodjatok egymást segítve. Adjatok hálát azért, hogy részei lehettek ennek a Közösségnek.

Második kérdésem a következő –folytatta a bölcs Tanító:

- Mi szünteti meg a bennetek élő sötétséget,mely sok bajotok forrása?

A szegény ember szíve hevesen dobogott. Fénylett már a második tarisznyája is, amíg gondolatban a helyes választ próbálta jól megérteni:

….„mert bölcsesség megy a te elmédbe és tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz…Meggondolás őrködik feletted ,értelem őriz téged”                                                                                    /Péld.2:10/

Még ízlelgette a gondolatokat,amikor a bölcs Tanító így szólt:

- KÉPEZZÉTEK MAGATOKAT ÁLLANDÓAN.

-ÉS TANÁCSKOZZATOK EGYMÁSSAL-szólt a figyelő tömeghez.

Mert amit én átadhatok nektek gazdagságotok forrásává válik,ha fiaitoknak és egymásnak átadjátok

Látom ez a válasz már sok szívben ott lakozik,ha nem is mondjátok. Egyre több apró mécses fénye gyúlt ma közöttünk az esti szürkületben .Ez a ti nyiladozó bölcsességetek  apró fényei….

A szegény ember is  hallgatott, de alig várta a harmadik kérdést, mert már biztos volt benne,hogy a helyes válasz ott ragyog a varázs tarisznyájában és hálás szívvel. Hogysmint szomszédra gondolt…

- És íme a harmadik kérdés-szólt a bölcs Vándor Tanító:

- Mi szünteti meg szívetekben a bánatot,amely minden bajotok forrása?.......

A szegény ember szétnézett a holdfényében csillogó szemű szomszédjain .

Még egyszer tisztelettel meghajolt a bölcs Tanító előtt, akit nyílván az Ég és Nagyapja Varázsigéje hozott közéjük,hogy  megtalálják a boldogságuk hoz vezető utat….s ettől olyan hálát érzett a szívében,hogy a földig hajolt,úgy köszönte meg…de mire felegyenesedett szemei elől Tanítója hirtelen köddé vált!! Lámpása fénye új utak felé vezette a sötét éjszakában.

A szegény ember csodálkozva nézett utána,és a kérdés lelkében visszhangzott az alkonyatban:

”Mi szünteti meg szívetekben a bánatot?”

….Tudta,a legjobb választ. Mégis elszomorította ,hogy magára maradt hirtelen…aztán arra gondolt, igazából milyen megajándékozott …hiszen a Lámpás fénye beragyogta eljövendő életét!Új utat tárt elé…Telve volt reményekkel.! Érezte,hogy mától minden jóra fordul. Lesznek már céljai,barátai,tíz kicsi gyermekének újra halacskái ,élő forrásból táplált tavacskája!Hálát érzett Tanítója iránt.

Boldogan indult hazafelé. S amíg elhaladt a falu szélén a nádfedeles kunyhó mellett, együtt érző szívvel nézett a csillagokat kémlelő öreg barátjára ,aki csendben  kérdezte:

- Hogy-s- mint kedves szomszéd?Tudja-e a legfontosabb választ?

- Tudom bizony .Egészen biztosan tudom mi szünteti meg a bánatot:

 AZ ÖRVENDEZŐ SZÍV! Mert

„Az örvendező szív megszépíti az arcot,a bánatos szív összetöri a lelket”                         /Péld.15:13/

- Köszönöm Barátom!- szólt a szegény ember és egy kicsit lepihent öreg szomszédja mellé.

Aztán szavak nélkül ,égig érő csendben együtt kémlelték a csillagösvényen világító Lámpás fényét .

Azóta a szegény ember minden éjjel örvendező szívvel tekint az égre Tavacskája partjáról

S alvó gyermekei álmát őrzi. Ettől aztán úgy érzi nincs is nála gazdagabb ember a Földkerekségen!

Attól a naptól kezdve pedig,hogy az alázatos szívű Tanítója szavai nyomán eltűnt arcáról a szomorúság minden este felnéz az égre és elmosolyodik,mert tudja,a Lámpás fénye őrzi az álmait.

Arra gondol, olyan az éjszakai égbolt,mint egy hatalmas Tó.

És az Ég hálójában ,mint apró halacskák ficánkolnak a csillagok ,

Milliónyi pikkelyükön  a felbukkanó Lámpás fénye ezüstösen szikrázik .

                                             

                                                      Mese  a Gazdinak.

Drága Gazdi!

Csukd be a szemed,most én mesélek Neked.Tudom,hogy meghallod, mert nagyon várod,hogy jelt adjak magamról.Tudod hosszú volt az út idáig és éppen jókor engedtél el,hogy még idejében ideérjek!Alaposan elfáradtam, de most lesz időm bőven,hogy kipihenjem magam, mielőtt végleg hajóra szállok.

Képzeld el,hol vagyok!

Nem, ezt úgysem fogod kitalálni,de muszáj elhinned!

Igaz,hogy Te nem látsz engem,de én egész éjjel látlak Téged.

Mert a Hold bevilágít a csukott ablakodon!

 Igen,igen,itt csücsülök a H o l d o n !!

Na úgye,hogy nem gondoltad volna!

Itt vannak képzeld a Barátaim is: Ronnó az első kiskutyád.Azt mondja Anyukád sosem tudta rendesen kimondani a nevét , csak Renault-nak hívta.Ezen én olyan jót nevettem!Mondtam is neki,hogy de hiszen az nem is kutyanév, az a te autód neve.

Meg is sértődött, hogy kinevettem.Amikor megkérdezte tőlem:

-Na és téged hogy hínak?-büszkén mondtam,hogy Cash ! Erre ő kezdett nevetni, még hempergett is a poros Holdon és azt modta:

-Ez aztán tényleg nem kutyának való név!Hiszen az,hogy Cash készpénzt jelent.

-Nem,nem mondom neki- az én Gazdim azt mondta azt jelenti:gazdagság !

Pontosabban azt mondta:”Te vagy az én gazdagságom!”

-A teljes és tisztességes nevem pedig:Marvelius Ding-Dong Cash!

De a mami Gazdi csak Kesnek,Kesinek sőt….. Keshercegnek szólított !!

Erre pedig mindannyian nevetni kezdtek,akik csak körül-ültek bennünket!

-Ja, persze még nem is mondtam,képzeld itt vannak a régi Barátaim: Amika, CézárI

-Cézár II.CézárIII, vagyis Cézár összes,Bundás,Nyüzsi,Csöpi és Ármika !

Nagyon kedvesen fogadtak.Hoztak nekem Csillagharmat vizet,Hold porában sült pogácsát,Napfénysugár koszorút a fejemre.Itt minden új Társat ezzel üdvözölnek.

De persze ez közel sem olyan kedves számomra, mint az a virágkoszorú,amit Te fontál a fejemre sárga -pittypangból és azt mondtad:

-Ez a koronája az én Keshercegemnek!-emlékszel?Nagyon szerettem,amikor kicsit bolondos voltál.

Szóóóval, ennyi ajándékkal meglepve,egészen meghatódtam és zavarban voltam,mert a Barátaim azt kérdezgették,hogy…  mit hoztam magammal?

Ezen kicsit gondolkoznom kellett,nehogy megsértsem őket azzal, hogy üres kézzel jöttem.

Nagyon szép itt minden!

És csodálatos a panoráma!

Amíg a válaszon gondolkodtam,átnéztem a csillagok között a Hold peremén.

Láttam,hogy a Nap éppen lemegy a házad felett és alattam a Hold bevilágít az ablakod lehúzott redőnye mögé….

Most is látom, hogy még mindig nem alszol..egy gyertya mellett üldögélsz …és …

…csak nem sírsz?  Óóóóó…de hát Te mondtad,hogy elengedsz…. Hogy hiányzom?.... Te is nekem…de majd segítek,hogy megértsd miért kell itt maradnom…de most folytatom a mesét:

-Sokat tanultam a Földi életemben –válaszoltam a feszülten várakozó barátaimnak.

Ajándékot hoztam nektek.

Először is gyertek közelebb Ármi,Ronnó,Amika,Cézár összes,Bundi és te is kicsi Nyüzsi.

---- szagoljátok meg a bundámat:elhoztam nektek a Föld minden illatát:a tavaszi harmatos hajnalét,a havas tél frissességét,a nyári virágokét,az őszi színpompás eső-erdők és …a Gazdi illatát.

-----Nézzetek a szemembe és lássátok a tengerek,tavak és folyók vizének kékjét, a fák zöldjét,a mezők virágait,a gyermekek mosolyát ,az öregek bölcsességét,…Gazdám szemének fényét…..

----Csukott szemmel emlékezzetek az ünnepi ebédek mesés ízeire, a jutalom falatok örömére források vizének édes … a Gazdáitok könnyeinek sós ízére..

-----Hallgassátok a hajnali madár csicsergést,az izgalmas vadászkürt szót,a játékos társak csaholását,a hegyi patakok csobogását,a szél zúgását a falevelek susogását, a zene dallamát-- a Gazdik dícséretét, becéző hívó hangját…

-----Sohase felejtsétek mancsotok alatt érezni a Föld parkjainak füves puhaságát,a fehér ropogós hótakarót a hegyekben , az erdők csúszós lombtakaróját, bundátokon a folyók vizének hűsítő sodrását… és a gazdátok simogató érintését.

Ne felejtsétek el Őket sohasem, mert Ők nem felejtenek el minket, amíg csak élnek…

-Tudjuk..…nem felejtjük...szólt Ronika

-Szép ajándékot hoztál…bólogatott Bundás .

Mi pedig a többiekkel  csak úgy fekszünk csendesen.

Azt hiszem egy kicsit elszundikáltunk.Mi kutyák szivesen alszunk,lustálkodunk,de inkább csak csukott szemmel ábrándozunk az égi és a földi otthonainkról.A gazdik nem tudják, hogy mi mindkét otthonunkat szeretjük..

Telihold van.

Szokatlan nekem még ez a sok fény.A Földi emlékeinkről álmodozunk és örülünk,hogy újra együtt lehetünk.De a Gazdikra nagyon jó emlékeznünk.

-Gyere ide mellém  kicsi Renault-akarom mondani Ronnó….

 -Mondd Cash!A Gazdiék ugye téged is nagyon szerettek?

-De még mennyire!Csak néha elfelejtették egymást is jól szeretni…

-..és az emberek ,néha jobban szeretnek minket, mint egymást…Meg kell végre tanítanunk nekik,hogy miért szoktuk megkeresni őket…

-Miért, hát még nem tudják?-kiváncsiskodik Nyüzsi.

-Nem, dehogy tudják!-válaszolnak kórusban a többiek, miközben lemondóan csóválnak.

-Ők azt hiszik, kiválasztanak minket egy alomból,jó előre eltervezik, milyen fajtát,szint választanak és kész-morgolódott Ármi.

-Aztán először szeretnek, kedvünkbe járnak,sokat játszanak velünk,végül elhagynak minket-szomorkodik Bundás.

-Az én gazdám ajándékba kapott engem !–dicsekedett Cézár II.-ezért örült nekem annyira.

-Kest akarom hallani,maradjatok már csendben !vakkantott Ronnó.

-Az én Gazdáimmal egészen más a helyzet –mondtam.

A  papa-Gazdiról csak annyit modhatok,olyan tiszta fényű a szíve,mint a Sirius…

-Mint a Siiiiriuuus? Kérdezte Nyüzsi izgatottan.

-Az meg milyen ízű?

-Jaj,de buta vagy-förmedt rá Cézár I.-az egy csillag!És a fénynek különben sincs íze,te buta!

-Aha,tényleg…huppant vissza Nyüzsi csalódottan

-Szóóóval,… a mami-Gazdi nem hétköznapi teremtés,az már biztos…bár neki a szeme fénye hasonlít a Siriusra…csakhogy  Ő értett engem.Pontosabban értettük egymást és sokat beszélgettünk, tudod Nyüzsikém?

-Tudott ugatni is?-

-Nyüzsi ! Fekszik,nyugszik,pihen!-szólalt meg Cézár III.-folytasd Kes!

-Egyszóval a mami-Gazdi tudta,amikor először jöttek értem , hogy  azért van ott, mert most jött el az ideje,hogy Ronnó után –ahogy Ő szokta mondani” tudat alatt bevonzott engem” az életükbe…

…és azt is tudta,hogy majd lesz köztünk egy,  a sok spániel közül,aki majd őt választja….Ezért csak ült és várt…Én persze rögtön tudtam,hogy Ő az.

Ők azok.Az én leendő két drága Gazdim!Végre eljöttek értem!

 Először csak magamban örültem,aztán éreztem,milyen hevesen ver a szívem!Később ,kicsit szégyenlősen odasomfordáltam,mert mi lesz,ha mégsem olyan „spirituális”a mamiGazdi,mint ahogy gondoltam…Aztán ,sietősre vettem  az iramot,hogy észrvegyen !Hiszen a többi spániel -tőlem mind,jóval nagyobb volt…..De már láttam a szemében a fényt…

-A Síííriust?

-Nyüzsi!!!Lapulj vissza a helyedre!Pssszt!Figyelj!

-….elindult felém Ő is és felemelt!Sirius a megmondhatója milyen boldog voltam!

-Úgye,megmondtam!Látod Cézár?

-Psssz! De akkor sem Síírius,hanem Szíriusz,maradj már!

-Csak úgy szuszogtam örömömben, és annyi puszit adtam neki,hogy nem volt semmi kétsége, csak nevetett, és igen igen, tudta, hogy miatta érkeztem!!

12 évet terveztem velük maradni,amíg megtanítom őket arra, mit kell tudniuk magukról.

21 nappal maradtam tovább ,talán most megértik…és tudják.

-Gondolod, Kes?

-Ha én elmondom a mamiGazdinak,Ő biztosan megérti,és mesél róla majd másoknak akik még nem értik,mi a kutyák küldetése a Földön és ha ezért kicsit majd bolondnak tartják, Ő azt sem bánja. Csak a mesélés a lényeg. Azt mondja  a mesék gyógyítanak és a szavaknak ereje van. Gyógyító ereje.De bizony azt is tudja, hogy csínján kell bánni a szavakkal, mert a lelket rombolni is lehet vele, ha nem a szeretet hatja át….

-ÓÓÓóóó!azok a szavak !Milyen jó, hogy mi nem használunk szavakat Síííriusra…

-Ne mondj semmit Nyüzsi,, rendben?-intett felé Ármi.

-Jó,jó,de mondd Kes mit is kell megtanítanunk a Gazdiknak,már elfelejtettem.

-Elfelejtetted???-szólt rá Bundás- de hiszen nekünk kutyáknak az egyik erényünk az EMLÉKEZÉS képessége!A többi állat erre nem, vagy csak alig képes!

-Bizony-szólalt meg Bundás-amikor az én Gazdim eltünt 5 évre és újra visszatért, pontosan felismertem, elé rohantam,emlékeztem rá!Nemcsak felismertem!Végig emlékeztem rá!.....és visszavártam….

-Ezért tért vissza..?

-Okos vagy Nyüzsi!-ezért tért vissza….mert ugyan szavak nélkül üzentem Neki, hogy várom…és Ő mégis megértette.Mert szeretetett.És mert emlékezett rám.Ő is.

-Akkor ha a Gazdik is emlékeznek ránk ….ők is erényesek?

-Jaj, Nyüzsi! Most a saját erényeinkről beszél Kes, -figyelj.

-Igen, Nyüzsi, jól gondolod.Azért van dolgunk az emberekkel, hogy megtanítsuk őket az igaz természetükre, az egyetemes emberi értékekre..

-Mi kutyák, az EMBERT..???

-Igen.Méghozzá úgy,hogy példát mutatunk.

-Hogyan?...Síííriusra…mik azok az erények az egyetememben…

-Először is megtanítjuk Őket nevetni,játszani.Aztán addig szeretjük Őket,amíg meg nem unják.Olyan hűséggel mutatjuk meg az irántuk való elfogadásunkat,a türelmünket,hogy a legkeményebb emberi szív is meglágyuljon.Ablakot nyitunk a bezárt emberi lelkeken.Fényt viszünk a szemükbe.De ha kell,lenyalogatjuk a könnyeiket.

-Szóval?...

-Az egyetemes emberi értékeket minden Gazdi ismeri,ez bennük van,csak néha elfelejtik..

Nekünk kell emlékeztetnünk rá Őket.

-Sorolom neked:ilyen a Szeretet,ami a szívünkből fakad.Az Igazság felismerése, a Jóság,vagyis a minden élőlény iránti tisztelet,a Becsület,vagyis a helyes viselkedés és végül a Béke,vagyis a nyugalom,amihez a megbocsátáson keresztül vezet az út.

Meg kell tanítanunk a Gazdikat a SZERETETRE.Mert,ha szeretnek, már a többi erényt is könnyen megtanulják és ha majd meg is valósítják…….. boldogabbak lesznek.

-…..és én hogy mutassak példát,ez olyan bonyolult és egyetemet sem végeztem..óóóóó.

-SZERETNÜNK kell őket…..Feltétel nélkül….Hűséggel….Szavak nélkül….Csendben.

-Óóóóóó,hát akkor az nem is nehéz,de én eddig is ezt csináltam,akkor mostmár mehetek is vissza új gazdit keresni??-lelkendezett Nyüzsi….

-Nem tudom ….mindenre én sem tudom a választ.Az én Gazdimnak mindent megtanítottam de úgy érzem egy fontos dolgot még meg kell üzennem Neki,mert sírni látom,de sajnos nem tudom miért? Valahogy be kell fejeznem ezt a levelet,hogy végre mosolyogni lássam…

-Tényleg sír….látom,az enyém is…

-Aha,látod,Nyüzsi

-Aha,aha……óóóóóó….szegény

-Akkor én indulok is tovább,látom érkezik a hajónk.

-A Hajóóóónk??

-Igen.Azért vagyok itt,mert csak 25000 évenként egyszer jön erre a Csillagközi járat.

-De hát a kutyák nem a holdon laknak Kes?

-Nem Nyüzsi.Látom,elfelejtetted,hogyan jutottál idáig…Itt a nagy „Egyetemben” minden embernek és állatnak saját Csillag-otthona van.

Látod,az ott a Nap,a legfényesebb fényű csillag a Földről.Mindjárt előbukkan…Előtte a Föld,az a gyönyörű Kék bolygó,a második otthonunk,ahova mindig visszatérünk….emlékszel?Ahol most csücsülünk ,a Hold  csak egy pihenőhely,egy állomás,ami a Föld körül kering,és amerre csak nézel, láthatod a milliárdnyi csillagrendszert,benne a megszámlálhatatlan csillagképpel….

-Képpel???

-Igen.Az ott a Fiastyúk, az ott a Göncöl szekér,amaz a Bak csillagkép,az meg az Oroszlán,a Kos, a Halak, a Rák,a Skorpió,a Bika……….a

-….és,és,és hol van a mi igazi otthonunk?

-…Nézd csak!Az ott a Tejút…Látod a közepén azt a csillagot?

-…Áááá,milyen fényes, nézzétek, nézzétek,Ármi,Ronnó,Amika,Bundás,Cézárok összes!

Hogy fénylik!

-Igen,a Földről a Nap után a legfényesebb csillag, olyan fényes,mint a Gazdim szíve,mint a mamiGazdi szeme fénye ...

-..mint a..a…a..,csak nem?

-De igen , a Sírius:más szóval  a Kiskutya.Mögötte pedig az igazi otthonunk a Nagykutya Csillagkép,vagyis a CANIS MAIOR ezer és ezer csillag-otthonnal.

-Erről mesélt az én Gazdim, mielőtt elindultam…mert olyan sokáig maradtam Vele, hogy majdnem elfelejtettem,honnan jöttem….Azt mondta,ne féljek,induljak bátran,mert milliárdnyi csillag van  és a „csillagokat be kell lakni”.Azt mondta,majd, ha eljön az ideje, Ő is utánam jön és majd találkozunk,aztán megkeresi a saját csillagát,de még valami dolga van……tudjátok azon a másik bolygón a régi otthonunkon….a Földön

-Vauuuuuuuuu!

-Vauuuuuuu!

-Vauuuuuuuuu!

-Nos,szólt az öreg Bundás- Marvelius Ding-Dong Cash,akkor vezess hát minket a Tejúton hazáig a Nagykutya csillagképbe-

-Induljunk,Barátaim, itt a Hajófar csillag,suhanjunk rajta sebesen!Nézd Nyüzsi !Szomszédaink az Egyszarvú képe amott a Nyúl…

-Óóó és ott a Galamb csillagképe!....és ott….ott a Síííírius !a Kiskutya!!, hogy őrzi a bejáratot!Fényes,mint a Gazdid szeme!

-…………..Igen,mint a Gazdim szeme……….mint a Gazdim szíve……………

-Ott van végre az OTTHONUNK! Végre hazataláltunk .A Nagykutya ragyogó csillagmilliárdja!

-Látod Nyüzsi?Az otthonunk úgy híják::CANIS MAIOR.

- Látom Kes.Csodálatos.De mi van a bejáratra írva?

-A legfontosabb lecke,amit magunkban újra meg kell erősítenünk,amíg pihenünk.

Aztán pedig ha újra érezzük a hívást…és újra útra kelünk meg kell tanítanunk minden Gazdinak, aki elfelejtette mi a legnagyobb gazdagság az Életben.

Gyere közelebb,olvasd és vésd jól az emlékezetedbe :

 „ A Szeretet mint gondolat:az Igazság.

   A Szeretet mint cselekedet:a Becsület.

   A Szeretet mint érzés:az Erőszaknélküliség.

   A Szeretet mint megértés:a Béke.”

   /Sai Baba/

-Mondd Kes, ez az egyetemes érték?

-Igen Nyüzsi.Ez áll minden Csillag-Otthon bejáratán.Erre kell megtanulni emlékezni ,hogy boldogok lehessünk.

Akkor ,beléphetünk végre,hogy belakjuk a csillagunkat?

-Menj csak Nyüzsi!fuss Ami! spuri Ármi !szaladj Roni!Bundás és összes Cézár !.....

………….én még befejezem a levelemet,a Gazdimnak….

Édes Gazdám!

Kérlek ne sírj értem….Nem haltam meg,csak elköltöztem. Haza .

Amikor hiányzom, csak nézz fel este a csillagos égre.

Ott vagyok, ahol a legfényesebb csillag ragyog: a Kiskutya  mellett.

Ott választottam csillagot.Innen vigyázok Rád .

Látod, itt vagyok a fényben,a kellős közepében

…én…a  f…ÉN…y  -ben vagyok,

hogy világítsak Neked,hogy ne félj éjszaka, és a napfényben is én leszek,aki majd simogat.

Kes.

bolygó kép forrás:http://www.exoplanet.eoldal.hu/fenykepek/exobolygok./kek-csillag-es--bolygoja..html