A Lámpás

Hol volt, hol nem volt. Az örök nap országában,a szavannák árnyékos fái között , a legszebb éjszakai égbolt alatt élt egyszer egy szegény ember.

Szép-nagy családja volt, gyermekei, mint az orgonasíp sorakoztak esténként körülötte mind a tíz. Asszonykája féltő szeretettel vonta maga mellé mindahányat .Hold fényében  fürösztötte őket , csillagokról mesélt nekik ,míg el nem szenderedtek .A suttogó pálmafák kiváncsian hallgatták a mesét és hálásan bólogattak. Enyhe szellővel simogatták a forró éjszakában pihenőre tért apró gyermekeket .

Szomorú volt a szegény ember szíve. Arcára mély barázdákat rajzolt a bánat.

Éhínség tört a falura. A datolyapálmák termése rég elfogyott. Nem maradt már kicsi kamrájában semmi, csak az üresen tátongó sötét vermek.

Aszály törte kérgesre a földeket és KISZÁRADT a TAVACSKÁJA!

A szegény ember szemére nem jött álom. Éjszakánként csak nézte a szárazságtól elpusztult halacskákat és kétségbeesve töprengett magában.

- Mit fogok majd adni tíz pici éhes gyermekemnek, ha majd fel jön a Nap?

- Mit mondok majd, ha megkérdezik:Édesapánk mikor lesz az asztalunkon újra étel?

Jól tudta a szegény ember, hogy csak egyetlen módon kaphat segítséget…..

Régen ,amikor még 7 éves sem volt és amikor még békében éltek az emberek az állatokkal, amikor még Nagyapja arról mesélt,hogyan kell az elejtett vad előtt tisztelegni hálát adva az áldozati ételért,amikor még összeért a Föld az Éggel és nem választották el egymástól az élőket az ősök emlékétől a mindentudást elpusztító Félelem démonai,akkor hallott nagyapjától egy Titkos Varázsigéről.

Ez már nagyon régen volt. Kicsit el is szégyellte magát, hogy olyan mélyen magába zárta és már majdnem elfeledte….

Ez a Varázsige apáról fiúra szállt. Még fülében csengtek Nagyapja meséi:

„Ezt a varázslatos szófűzért az est beköszöntével a tűz mellett,- amit nagyapja csak Élő Fénynek nevezett- a balzsamos éjszakai csendben, amikor már csak a saját szíved dobbanását hallod, úgy mond el ,hogy közben szívedet járja át az együttérzés,- az öröm,- és a mindent átfogó szeretet szikrázó vörös fénye! Ebben a fényben akkor gondolatban fürdesd meg a Földön és az Égben valamennyi létezőt,meglásd, akkor rácsatlakozol az Ég Hálójára:a csillag ösvényre… szférák zenéjét hallod majd és ettől elmúlik minden félelmed.

A csillagösvényre csak az talál rá,aki a helyes választ kutatja és nemcsak magának kér segítséget.”

Erre gondolt a szegény ember, miközben a tűz-az „Élő Fény „ mellett felidézte Nagyapja szavait.

-Varázsige…hogy is van?.. Ambara…Ambara…Ambarabaccsi suttogta ..

Ambarabaccsicsikoko . …csendesen ,magában suttogva ismételgette és úgy küldte a kérését a láthatatlan Világokon át a Csillagösvény felé,ahogy Nagyapja tanította. Félelem nélkül.

Aztán szívében  türelmes várakozással nyugovóra tért, gyermekeire reménykedve nézett amint békésen aludtak.

Másnap korán reggel elindult a tavacskája felé és az út végén találkozott Hogy-s-mint szomszéddal, ahogy a faluban csúfolták az öreget. Arról volt ugyanis híres,hogy mindenkitől ,aki épp arra járt,megkérdezte „hogy-s-mint  kedves szomszéd?”Kicsit fura ember volt,a falu szélén lakott egy kicsi nádfedeles kunyhóban. A szegény embert valahogy mindig a Nagyapjára emlékeztette …

- Hogy-s-mint szomszéd uram?Hová-hová ezzel az üres kosárral?

- Hát nem látja kedves szomszéd?Kiszáradt a tavacskám!Enyészet rágja hálócskám!Halacskáim a lótuszvirágaimon tértek örök nyugalomra…

Nagy az én bánatom, éheznek a gyermekeim ,velük együtt asszonykám és én is majd hogy el nem fogyok…

- No,hát bánatában már nehogy Világgá menjen,jöjjön üljön ide mellém, hova ez a sietség.

Mesélje el,mi bántja,ha az könnyít a lelkén,de ha úgy könnyebb,én nem faggatom.. Akkor majd csak úgy együtt figyeljük a csendet - mondta ,azzal el is hallgatott.

Hallgatott a szegény ember is .

- Milyen jó ez a csend –gondolta magában, és egy kissé elszenderedett.

Az öregember  együtt érző szívvel nézett bánattól kimerült szomszédjára. Azután vigyázva, nehogy a szegény ember észrevegye,tiszta ragyogó vörös fényből szőtt köpönyegével gondolatban betakarta .

Kisvártatva elővette három varázs tarisznyáját és maga elé helyezte. Bal tenyerét Föld ,jobb tenyerét az Ég felé emelve varázs köpönyegét kiterjesztette hetedhét országon is túlra, gondolatban messzi távolban  kutatott, és csukott szemmel mind a négy Égtáj felé röpítette hangtalan Varázsigéjét,nehogy a szegény embert felébressze ,ám az éppen akkor nyitotta ki fáradt szemét.

Látja ám,hogy az öregember kezeit a  tarisznyái fölé emeli és  így szól:

- Három tarisznyámba három igazságot rejtettem ,amit a Csillagösvényen találtam. Csillagpor lepte őket olyan rég elfelejtették az emberek.

Tedd a párnád alá tarisznyáim és jól figyelj az álmaidra. Teliholdig háromszor hét napig kérj segítséget,ahogy Nagyapád tanított rá.

Akkor majd Tanító érkezik közétek. Hetedhét határon is túl meghallotta hívásomat. Csak Ő menthet meg titeket,ha majd három kérdésére helyes választ kap Ebbe a tarisznyába rejtettem,hogy te biztosan jól felelj amikor felkészült leszel rá.

- De jól vigyázz!. Onnan fogod tudni,hogy minden kérdésre tudod-e a választ,ha majd világítanak a tarisznyák Kibontanod nem szabad.

Amit pedig itt láttál és hallottál nem mondhatod el senkinek.

Most pedig menj békével-szólt az öreg,azzal intett egyet és elhallgatott. Szemeivel az eget kémlelte,mint aki titkok után kutat.

Nagyot nézett a szegény ember,szíve torkában dobogott ,még a szava is elállt Hogysmint szomszéd csudálatos tetteitől és szavaitól.

Fogta hát a tarisznyákat,otthon párnája alá tette és háromszor hét napig gondolataival fényesítette,varázs Igéivel átitatta,úgy várta a Hold telődését. Minden este azt kutatta ahogy fényesedik,ahogy fényében növekedik a határtalan égbolton ,míg egyik este végre,csordultig megtelt a Hold ragyogó fénnyel!

És ekkor messziről egy vándort pillantott meg….

Hófehér ruhája úgy világított,hogy a szegény embert majd el vakította ahogy a hold fényét visszatükrözte. De még annál is jobban elcsodálkozott,amikor meglátta a vándor kezében a LÁMPÁST!

-Ő az! –gondolta  izgatottan a szegény ember -Tanító érkezett közénk!

Azzal óvatosan haza osont és izgatottan várta a másnap reggelt.

 Álmatlanul forgolódott,de szíve megtelt hálával és reménnyel ahogy megpillantotta a távolban pislákoló lámpás fényét a Vándor Tanító kezében.

Másnap aztán korán kelt. A piac téren nagy volt az izgalom. Minden  éhes család egybegyűlt és elpanaszolták nehéz sorsukat. A hangzavarba hírtelen nagy csend támadt.

Az égig érő csendben a piac-téren lassan egy idegen közeledett.

Magas volt és erőteljes,mint a falu legsudárabb pálmafája. Egyenes tartással,ruganyos járással közeledett, széles vállain súlyos terhet könnyedén cipelt,szemében a mindentudás bölcsessége ragyogott, homlokán a Glabella csillaga fénylett jóságától,hangjából a szférák harmóniája áradt,amikor megszólalt az égig érő csendben:

- Szaraszvati népe!Legyetek üdvözölve!

- Segíteni jöttem,mert hívtatok-szólt erőteljes,mégis szelíd hangján.

A szegény ember  tudta egyedül ,hogyan lehetséges ,hogy ezt a vándor Tanító megérezte…

- Üdv  az érkezőnek!húzódtak közelebb a falu vénei.

- Tudom, hogy éhínség gyötör titeket.

Kezét magasba emelve így folytatta.

- Lámpásomban az örök igazság fényét hetedhét országon túlról,hoztam el..

Tanítanom kell, ez a küldetésem. És világítanom,ott, ahol  legnagyobb a sötétség és ínség. Örömmel teszem most értetek. Köszönöm, hogy elhívtatok.

- Kövessétek hát tanácsaimat,jó szívvel adom át nektek,a bennem lakozó legnagyobb jóság szerint.

Három tanácsot hoztam néktek Hetedhét országon túlról csillagporos ösvényen .

A falu népe izgatottan várta a jó tanácsokat. A fehér ruhás Tanító pedig így szólt:

- Lenne azonban  három kérdésem a tanácsaim előtt,mert a lámpásom fénye annál jobban világítja meg elméteket, minél többen felismeritek rá a helyes választ.

Ebben a fényben ugyanis benne foglaltatik minden ember tudása aki valaha is élt közöttünk.

- Első kérdésem tehát:

- Mi szünteti meg a köztetek lévő széthúzást,mely minden bajotok forrása?

A  csendes, tétova tanácstalanságban csak a szegény ember szeme csillant fel.

Első tarisznyája világítani kezdett amint rágondolt !

- Igen !Ez lesz a helyes válasz - gondolta,de kimondani nem merte,elvégre kicsoda ő a nagy Tanítóhoz képest!Inkább szerényen hallgatott és csak magában suttogta:

„Ahol ugyanis ketten,vagy hárman összegyűlnek a nevemben ott vagyok közöttük..”             /Mt.18,19-20/

Erre a tarisznya fénye,mintha átsuhant  volna a piac-tér fölött és egyenesen a Lámpás fényébe térne vissza , beragyogta a Tanító egész lényét!Magasra emelte a lámpást és jóságos tekintettel így szólt:

- Szívetekben  találjátok mindenre a helyes választ,mert a gondolatok ott születnek.

Áldás köszönt rátok,megszűnik az ínség,ha nem az elkülönültséget választjátok.

Alakítsatok ki tehát SZERETET KÖZÖSSÉGET. Munkálkodjatok egymást segítve. Adjatok hálát azért, hogy részei lehettek ennek a Közösségnek.

Második kérdésem a következő –folytatta a bölcs Tanító:

- Mi szünteti meg a bennetek élő sötétséget,mely sok bajotok forrása?

A szegény ember szíve hevesen dobogott. Fénylett már a második tarisznyája is, amíg gondolatban a helyes választ próbálta jól megérteni:

….„mert bölcsesség megy a te elmédbe és tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz…Meggondolás őrködik feletted ,értelem őriz téged”                                                                                    /Péld.2:10/

Még ízlelgette a gondolatokat,amikor a bölcs Tanító így szólt:

- KÉPEZZÉTEK MAGATOKAT ÁLLANDÓAN.

-ÉS TANÁCSKOZZATOK EGYMÁSSAL-szólt a figyelő tömeghez.

Mert amit én átadhatok nektek gazdagságotok forrásává válik,ha fiaitoknak és egymásnak átadjátok

Látom ez a válasz már sok szívben ott lakozik,ha nem is mondjátok. Egyre több apró mécses fénye gyúlt ma közöttünk az esti szürkületben .Ez a ti nyiladozó bölcsességetek  apró fényei….

A szegény ember is  hallgatott, de alig várta a harmadik kérdést, mert már biztos volt benne,hogy a helyes válasz ott ragyog a varázs tarisznyájában és hálás szívvel. Hogysmint szomszédra gondolt…

- És íme a harmadik kérdés-szólt a bölcs Vándor Tanító:

- Mi szünteti meg szívetekben a bánatot,amely minden bajotok forrása?.......

A szegény ember szétnézett a holdfényében csillogó szemű szomszédjain .

Még egyszer tisztelettel meghajolt a bölcs Tanító előtt, akit nyílván az Ég és Nagyapja Varázsigéje hozott közéjük,hogy  megtalálják a boldogságuk hoz vezető utat….s ettől olyan hálát érzett a szívében,hogy a földig hajolt,úgy köszönte meg…de mire felegyenesedett szemei elől Tanítója hirtelen köddé vált!! Lámpása fénye új utak felé vezette a sötét éjszakában.

A szegény ember csodálkozva nézett utána,és a kérdés lelkében visszhangzott az alkonyatban:

”Mi szünteti meg szívetekben a bánatot?”

….Tudta,a legjobb választ. Mégis elszomorította ,hogy magára maradt hirtelen…aztán arra gondolt, igazából milyen megajándékozott …hiszen a Lámpás fénye beragyogta eljövendő életét!Új utat tárt elé…Telve volt reményekkel.! Érezte,hogy mától minden jóra fordul. Lesznek már céljai,barátai,tíz kicsi gyermekének újra halacskái ,élő forrásból táplált tavacskája!Hálát érzett Tanítója iránt.

Boldogan indult hazafelé. S amíg elhaladt a falu szélén a nádfedeles kunyhó mellett, együtt érző szívvel nézett a csillagokat kémlelő öreg barátjára ,aki csendben  kérdezte:

- Hogy-s- mint kedves szomszéd?Tudja-e a legfontosabb választ?

- Tudom bizony .Egészen biztosan tudom mi szünteti meg a bánatot:

 AZ ÖRVENDEZŐ SZÍV! Mert

„Az örvendező szív megszépíti az arcot,a bánatos szív összetöri a lelket”                         /Péld.15:13/

- Köszönöm Barátom!- szólt a szegény ember és egy kicsit lepihent öreg szomszédja mellé.

Aztán szavak nélkül ,égig érő csendben együtt kémlelték a csillagösvényen világító Lámpás fényét .

Azóta a szegény ember minden éjjel örvendező szívvel tekint az égre Tavacskája partjáról

S alvó gyermekei álmát őrzi. Ettől aztán úgy érzi nincs is nála gazdagabb ember a Földkerekségen!

Attól a naptól kezdve pedig,hogy az alázatos szívű Tanítója szavai nyomán eltűnt arcáról a szomorúság minden este felnéz az égre és elmosolyodik,mert tudja,a Lámpás fénye őrzi az álmait.

Arra gondol, olyan az éjszakai égbolt,mint egy hatalmas Tó.

És az Ég hálójában ,mint apró halacskák ficánkolnak a csillagok ,

Milliónyi pikkelyükön  a felbukkanó Lámpás fénye ezüstösen szikrázik .